Szerepünk a stresszben

A stresszel való folyamatos foglalkozás azt mutatja, hogy a mindennapi életünkben elkerülhetetlenül begyűrűzik. A stresszel kapcsolatban, talán, ami először eszünkbe jut, hogy számos negatív hatása lehet a fizikai és mentális egészségünkre és a legjobb, ha igyekszünk legkevésbé stresszesek maradni.

Bármennyire világos az összefüggés, hogyha valami rossz nekünk, akkor azt kerüljük el vagy szüntessük meg, mégsem ilyen egyszerű ez a stressz esetében. Az emberek többsége valószínűleg elmondhatja magáról, hogy élt már át stresszt az életében és hasonló leírásokat adnának arról hogyan élték meg, mégis számos különböző válasszal találkoznánk, hogy mitől érezték magukat stresszesnek.

A stressz kizárólagos negatív hatása azért megkérdőjelezhető, amit az is mutat, hogy Selye János – a stressz témakörének meghatározó kutatója és elméletalkotója – viszonylag korán, már a 70-es években bevezette az eustressz és a distressz fogalmát. Ennek ellenére inkább a negatívan ható distressz terjedt el és fonódott össze a stressz fogalmával. Ez a fajta stressz valóban kellemetlen és egészségtelen, negatív pszichológiai élmény, amit szeretnénk elkerülni. Ezzel szemben az eustressz jó hatással van ránk, problémamegoldásra, cselekvésre késztet és segít megtenni olyan dolgokat, amelyeknél szükségünk van egy kis „lökésre”. Kellemes, pozitív érzelmeket eredményez még sincs benne úgy a köztudatban, mint a negatív párja.

Egy igen népszerű (több, mint 24 millió megtekintésnél járó) TED Talk-ban Kelly McConigal egészség pszichológus a saját szerepünket és a stresszről való gondolkodásunk jelentőségét hangsúlyozza beszédében.

Szerinte ugyanis, ha megváltoztatjuk, hogyan vélekedünk a stresszről azzal befolyásoljuk a stressz ránk gyakorolt hatását. Legtöbbször azt halljuk, hogy mennyire ártalmas és lehetőleg kerüljük el, így bele sem gondolunk, hogy esetleg pozitív hatása is lehet. A stresszre adott reakcióink – pl.: gyorsabb szívverés, hevesebb légzés – energizálnak minket, felkészítenek, hogy teljesítsük az előttünk álló kihívásokat.

Kelly McConigal beszédében, több kutatás alátámasztásával azt mondja, ha átfordítjuk így a gondolkodásunkat és a stressz reakcióinkra nem ártalmas érzésként tekintünk, hanem eszünkbe jut, hogy ezek a válaszok előnyösek, segítenek nekünk, akkor a stressz egészségkárosító hatása jelentősen csökkenhet. Ha legközelebb gyorsabban dobog a szívünk, izzad a tenyerünk, kapkodjuk a levegőt gondolhatunk arra is, hogy „szuper a testem segít helyt állni ebben a számomra stresszes, megterhelő helyzetben” ahelyett, hogy az ugrik be „már megint stresszes vagyok és ez nagyon rossz nekem”.

Lazarus és Folkman igen meghatározó elmélete szerint a stressz az egyén és a környezet közti kapcsolatból fakad. Eszerint kiértékeljük a szituációkat, környezetet, amelybe kerülünk és stressz esetén úgy ítéljük meg, hogy azok meghaladják erőforrásainkat és veszélyeztetik a jóllétünket. Kulcsfontosságú tényező e szerint a megközelítés szerint a kiértékelés, vagyis, hogy én mit gondolok az adott helyzetről, releváns-e rám nézve. Legtöbbször valószínűleg ez pillanatok alatt és nem is tudatosan zajlik le bennünk. A kutatók szerint ez alatt a rövid idő alatt két folyamat megy vége egy elsődleges és egy másodlagos kiértékelés.

Először arról hozunk döntést, hogy mi a szituáció jelentősége, veszélyeztet-e minket, a célunk elérését, vagyis eldől, hogy összeségében pozitívnak vagy negatívnak értékeljük a helyzetet. Számos tényező meghatározhatja, hogy mit tartunk relevánsnak, úgy, mint az értékeink, a világról és önmagunkról alkotott képünk, vagy a céljaink. Ezt követően a másodlagos kiértékelés során ítéljük meg, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy elkerüljük vagy leküzdjük az esetleges károkat. Kiválasztjuk milyen megküzdési eszközzel reagálunk a fenyegetőnek ítélt helyzetre.

A megküzdési módokat két nagy csoportba sorolják általában, az egyik a probléma fókuszú megküzdés, a másik az érzelem fókuszú megküzdés. Az előbbi egy proaktívabb hozzáállás, amely során az erőfeszítéseink a szituáció megváltoztatására irányulnak. Ilyen például különböző, amikor különböző megoldási javaslatokat gyűjtünk, értékeljük annak előnyeit hátrányait, vagy megtervezzük milyen lépéseket fogunk tenni. Az érzelem fókuszú megküzdés során pedig inkább az érzelmi szorongásunk csökkentésére törekszünk. Egyszerűen nem foglalkozunk az adott helyzettel és igyekszünk elnyomni, vagy valamilyen módon levezetjük az érzelmeinket (pl. sírás, nevetés), vagy relaxációval, meditációval igyekszünk csökkenteni a frusztrált érzéseinket. Míg az első inkább megközelítő addig az utóbbi inkább elkerülő magatartást vált ki. Azt, hogy éppen milyen megküzdési módot választunk függhet például attól, hogy mennyire ítéljük befolyásolhatónak azt a szituációt, vagy, hogy mennyire gondoljuk, hogy képesek vagyunk megoldani a helyzetet.

A stresszes helyzeteket nagyon nehéz teljesen elkerülni a mindennapjainkban, de arra talán lehet hatásunk, hogy mit értékelünk stresszesnek vagy, hogy hogyan gondolkodunk a ránk gyakorolt hatásáról és milyen megküzdési módot használunk.

Itt olvashatsz többet a témában:

Folkman, S., Lazarus, R. S., Gruen, R. J., & DeLongis, A. (1986). Appraisal, coping, health status, and psychological symptoms

Baker, J. P., & Berenbaum, H. (2007). Emotional approach and problem-focused coping: A comparison of potentially adaptive strategies

Baqutayan, S. M. S. (2015). Stress and coping mechanisms: A historical overview

Mennyire volt hasznos számodra ez a cikk?

Értékelések átlaga: 4.7 / 5. Értékelések száma: 3

Még nem értékelték! Légy te az első!

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.